Híres emberek

Benczúr Gyula

1844-ben született Nyíregyházán, de kisgyermekkora óta Kassán nevelkedett. Művészeti tanulmányait 1861-ben kezdte meg Münchenben. Első két festményét, Fidler Károly arcképét és A balatoni halászt még tanulmányai megkezdése előtt állította ki. 1866-ban készíti el a Hunyadi László búcsúját. 1870-ben a kultuszminisztérium jóvoltából kapja meg a megbízást Vajk megkeresztelésének megfestésére. 1883-ig a müncheni akadémia tanára. 1882-ben a Bacchánsnő című képével szerzi meg a műcsarnok nagydíját. 1884-tol 1901-ig Budapesten tanít. Művészi munkásságát állami szinten is elismerik, így lesz a főrendi ház tagja. Dolányba az 1900-as évek végén kerül. Az idősödő művész birtokvásárlása után élete hátralévő éveit jórészt itt tölti. Halála után ide temetik. A település az iránta való tiszteletből vette fel a Benczúrfalva nevet.

Szabó István

1903-ban született Cereden. Édesapja urasági bognár volt. A családban nagy hagyománnyal bíró famunka indítja el később a művészt a szobrászat felé. A 30-as években még õ is bognárként dolgozik, de fafaragásai már ekkor országos hírűek. A II. Világháború idején Losoncon él. A város elvesztése után innen menekülniük kell. A Nógrádi Szénbányák támogatásával először Bátonyban , majd 1954-tol Benczúrfalván telepszik le. Fő témája majdnem haláláig a bányász és más munkás ember. A Salgótarján jelképévé vált partizánszobrát sajnos a rendszerváltás után lebontják. Az 1919-es honvédő harcok hőseinek emlékművét azonban a közfelháborodás megmenti. Élete végén a Szécsénybe visszatérő ferences házfőnökkel összebarátkozik. Ennek köszönhetően kezd egy keresztút elkészítésébe. 1992-ben bekövetkezett halála miatt ezt már nem fejezi be.